Bármilyen mézfélét is vásárol valaki, annak szennyező anyagtól mentesnek és sűrűnek kell lennie.
A méz sűrű, vagy híg voltát nagyon egyszerűen meg lehet állapítani.
Fejre kell fordítani a zárt üveg, és figyelni kell, hogy a levegő buborék milyen gyorsan száll felfelé. Amennyiben túlságosan gyorsan halad, a méz túlságosan híg, sok vizet tartalmaz. Természetesen a buborék sebességét nagymértékben befolyásolja az is, hogy milyen a méz hőmérséklete. Melegben a buborék sokkal gyorsabban száll fel, mint hidegben. A méz csomagolásának jól kell zárnia, mert különben az oldalára fektetett üvegből kifolyna a méz a táska aljára, és mindent összemézezne.
A méz kristályosodásáról (cukrosodásáról) sokan azt gondolják, hogy az a méhész turpisságának a következménye, talán kristálycukrot keverhetett a mézbe.
Ha jobban belegondolnak a háziasszonyok, akkor maguktól is rájönnek arra, hogy a méz kristályosodásának más lehet az oka, mert ha az előbbi dologtól kristályosodna meg a méz, akkor a befőttek levének is meg kellene kristályosodni, mert azt kristálycukor feloldásával készítik.
A méz kristályosodása természetes folyamat.
Ez annak a következménye, hogy a méz szobahőmérsékleten egy túltelített oldatként viselkedik, amelyben az oldószer a víz csak 18%-ban van jelen, a többi része főleg egyszerű cukrokból áll.
Ezek közül a szőlőcukornak nagyon rossz az oldékonysága, ami azt jelenti, hogy szobaho”mérsékleten hamar kiválik az oldatból. A méz a leggyorsabban 15 C-os hőmérsékleten kristályosodik meg.
Ezen hőmérséklet fölött és alatt a méz kristályosodása sokkal lassúbb. A méz kristályosodása természetes fizikai folyamat, amely során a kémiai tulajdonságai nem változnak meg.
A kristályos mézet 45 C-os vízfürdőben, vagy mikrohullámú sütőben károsodás nélkül vissza lehet olvasztani, de ezt követően ismét bekristályosodhat.
A méz bekristályosodása elkerülése érdekében lehetőleg nagy kanállal fogyasszák a mézet, mert a nagy kanállal fogyasztott méz gyorsabban elfogy, mint ahogy az megkristályosodna.
A méz fogyasztásának aranyszabályai
- – Rendszeresen fogyasszunk mézet, mindig tartsunk a konyhaasztalon egy mézes csuprot, amiből mindenki igénye szerint fogyaszthat.
- – A mézes kenyér, vagy kalács fogyasztását a felvágottak után tervezzük, így a mézben lévő savak hatása kedvezőbb lesz. Éhgyomorra lehetőleg ne együnk mézet.
- – A mézet ne csak gyógyításra, hanem betegség megelőzésre is használjuk, ne csak akkor fogyasszuk, amikor már megbetegedtünk, mert akkor tudat alatt a betegséghez kapcsolódik a méz fogyasztása, és az ellenérzést válthat ki.
- – Váltogassuk a mézféleségek fogyasztását, így sohasem unhatunk rá a mézre.
- – A méz harmonikus kiegészítői az olajos magvak, ezek közül a dió és a mák, valamint az azokkal ízesített élelmiszerek kiváló édesítőszere a méz, próbálja ki Ön is!
- – A kevésbé édes kalácsokhoz, pl. a fonott kalácshoz fogyasszon mézet, előtte kenje meg vajjal, és igyon hozzá kakaót, vagy tejet.
- – A teába már csak akkor szabad belekeverni a mézet, amikor már annyira lehűlt, hogy már fogyasztani lehet.
- – Sütéshez-főzéshez is használjunk mézet, mert amellett, hogy kellemes pikáns ízt ad a süteménynek higroszkóposságánál fogva a süteményt sokáig puhán tartja (ez csak az egészséges levegőjű lakásokra igaz, a száraz levegőjű panel lakásokban még a mézes sütemény is megaszalódik).
- – A mézet önmagában kanállal is fogyaszthatjuk. Általában ezt akkor tesszük, amikor náthásak vagyunk és fáj a torkunk.
- – Lehetőleg az esti étkezéseknél ne maradjon el a méz fogyasztása, mert a méz nyugtató tulajdonsága ekkor érvényesül a legjobban.
- – Egyszerre ne együnk túl sok mézet, inkább fogyasszunk naponta rendszeresen egy pár kávéskanállal.
- – A mézfogyasztás sohase legyen terhes kötelesség, legyen inkább az öröm egyik forrása, a folyamatos egészség alapja.
